Уёбок Жан Ферару берет в рот

Isten, alld meg a magyart Jo kedvvel, boseggel, Nyujts feleje vedo kart, Ha kuzd ellenseggel; Bal sors akit regen tep, Hozz ra vig esztendot, Megbunhodte mar e nep A multat s jovendot! Oseinket felhozad Karpat szent bercere, Altalad nyert szep hazat Bendeguznak vere. S merre zugnak habjai Tiszanak, Dunanak, Arpad hos magzatjai Felviragozanak. Ertunk Kunsag mezein Ert kalaszt lengettel, Tokaj szolovesszein Nektart csepegtettel. Zaszlonk gyakran plantalad Vad torok sancara, S nyogte Matyas bus hadat Becsnek buszke vara. Hajh, de buneink miatt Gyult harag kebledben, S elsujtad villamidat Dorgo fellegedben, Most rablo mongol nyilat Zugattad felettunk, Majd toroktol rabigat Vallainkra vettunk. Hanyszor zengett ajkain Ozman vad nepenek Vert hadunk csonthalmain Gyozedelmi enek! Hanyszor tamadt tenfiad Szep hazam kebledre, S lettel magzatod miatt Magzatod hamvvedre! Bujt az uldozott s fele Kard nyul barlangjaban, Szerte nezett s nem lele Honjat a hazaban, Bercre hag es volgybe szall, Bu s ketseg mellette, Verozon labainal, S langtenger folette. Var allott, most kohalom, Kedv s orom ropkedtek, Halalhorges, siralom Zajlik mar helyettek. S ah, szabadsag nem virul A holtnak verebol, Kinzo rabsag konnye hull Arvank ho szemebol! Szand meg isten a magyart Kit veszek hanyanak, Nyujts feleje vedo kart Tengeren kinjanak. Bal sors akit regen tep, Hozz ra vig esztendot, Megbunhodte mar e nep A multat s jovendot!